Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy a kristálygömbünk elromlott, garanciában már nem javítják; hogy Delphoiba a Malév-csőd óta piszok drága elrepülni; és hogy csirkebélből jósolni igen gusztustalan dolog, ezért nem is élünk vele. Épp ezért a következőkben a magabiztos jövendőmondás helyett leginkább találgatásokba fogunk bocsátkozni a jövőt illetően, két segítőtársunk, Józan Paraszti Ész és Hasra Ütés segítségével.

Nézzük meg, hogy néz ki most a közösségi média nagy virtuális térképe. Ha egy kicsit hunyorítunk, mintha Hófehérkét látnánk a hét törpével: van a „nagy Facebook” és vannak a kicsik, akik közül nem hogy hetet, de hetvenhetet is lazán fel lehetne sorolni. A kicsik között persze vannak „nagyobb kicsik” (Twitter, LinkedIn, YouTube, Google+…) és feljövőben levő „kisebb kicsik” (Instagram, Pinterest, Foursquare…) – a lényeg az, hogy a Facebook egyeduralma, igen kevés ország kivételével, világszerte töretlennek látszik.

Bár szinte napról napra bújnak ki új közösségimédia-oldalak az internet termékeny talajából, lassan elérjük az eddig korlátlannak látszó növekedés korlátait. Az úgynevezett feltörekvő piacokon, illetve a fejlődő országokban még töretlennek tűnik a növekedés, de a fejlett országokban egyre inkább stagnálás, sőt egyes esetekben már visszaesés is tapasztalható. A leiratkozás fő mozgatórugói a virtuális kapcsolatoktól való megcsömörlés, illetve a személyes adatok biztonsága miatt érzett aggodalom lehetnek.

 A növekedésnek a következő tényezők szabnak többé-kevésbé világos határt:

• Egyrészt, az internet-penetráció, különösen a fejlett piacokon, egy határon túl már nem növelhető.
• Másrészt, az internetezéssel naponta eltöltött idő már így is elég magas, és mobileszközök ide vagy oda, már nem nagyon növelhető, hacsak az ember nem válik totálisan közösségimédia-függővé. (Személyes példa: jómagam például hat közösségi oldalon rendelkezem regisztrációval, de ezek közül csak négyet használok valamennyire aktívan – bármennyire érdekel némelyik feljövőben levő közösségi oldal, egyszerűen nem jut többre idő.) És te, kedves olvasó, hány közösségi oldalon vagy fent? Mennyi időt szánsz naponta a közösségi médiára?

   

  

   

  Mi a jövő?

   

  Mi várható a jövőben? Mi lesz mondjuk öt év múlva? A jövő két lehetséges útja a fragmentálódás és a konszolidáció – persze egyáltalán nem kizárt, hogy a kettő egymás mellett, egymást kiegészítve valósul meg.

  • A fragmentálódásra (tehát egy korábban egységes, egynemű csoport egymástól eltérő részekre bomlására) kiváló példa a hazai tévénézési szokások változása. A 2000-res évek közepén az RTL Klub és a TV2 uralta a tévés hirdetések piacát, egész egyszerűen nem lehetett őket megkerülni – később, a tematikus csatornák megjelenésével azonban változott a helyzet: mára már az „egyéb csatornák” vezetik a nézettségi listát  – a két nagy (és a velük egy kategóriába sorolt, de tőlük jócskán lemaradó M1) alaposan visszaszorult. A közösségi média terén is látható ez a változás: míg korábban csak néhány közösségi oldal uralta a piacot, mára egyre nagyobb mértéket öltött a specializálódás. Példaként felhozható a képmegosztás: korábban a Picasa és a Flickr egyszerű fotótárként működtek, mára azonban megjelent a Pinterest és az Instagram is, amelyek kreatívan továbbgondolták az eredeti koncepciót. Az irányvonaluk helyességét pedig mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a Pinterest mára a leggyorsabban növekvő közösségi oldallá vált, az Instagram tulajdonosai pedig egymilliárd dollárt zsebelhettek be a Facebooktól nemrégiben.
  • A konszolidáció jelensége (tehát amikor „a nagyhal megeszi a kishalat”) ezzel épp ellentétes irányú. A nagyok igyekeznek a piac minden növekedésre képes szegmensét lefedni, elsősorban akvizíciók útján. Ide tartozik a Facebook Instagram-vásárlása (ezt a döntést egyébként többen megkérdőjelezik), a LinkedIn pedig a SlideShare-t vette meg a közelmúltban.

   

  Sokak szerint a Facebook elérte a csúcsot, Zuckerberg és üzlettársai a részvénykibocsátással nagyot kaszálnak, aztán innentől már csak lefelé vezethet az út. Ha így van, vajon mi jöhet a Facebook után?

  • Várható egy nagy trónkövetelő színre lépése? És ha igen, ki lehet az? Hátterét tekintve talán a Google+ van a legkedvezőbb startpozícióban – ugyanakkor úgy tűnik, beszorult egy jól körülhatárolható, szűk szegmensbe, és elsősorban a fiatalabb, informatikailag képzett férfiakat tudja megszólítani. Márpedig a nők és az idősebbek nélkül nehéz lesz átvenni a Facebook pozícióját.
  • Vagy inkább több kisebb versenytárs veheti át a vezető helyét? Ez talán valószínűbbnek tűnik: ott van a Twitter, a YouTube, a LinkedIn, feljövőben van a Pinterest és a Google+… Persze kérdés, hogy egy ember reálisan hány oldalon tud fent lenni valamennyire is aktívan; talán 3-4 közösségi oldal a kezelhető maximum (kivéve persze, ha az ember hivatásszerűen foglalkozik a közösségi médiával) – ez tehát valamennyire határt fog szabni a további fragmentálódásnak.
  • Végül, természetesen az is logikus lenne, ha a Facebook úgy dönt, hogy kiterjeszti a márkát, és az Instagram után további közösségi oldalakat vásárol fel – vagy akár újakat indít el (ilyen lehet pl. egy „FB Pro” a LinkedIn ellen pozicionálva, egy „FB Video” a YouTube ellen hangolva, és így tovább…), ezzel is megerősítve piacvezető szerepét.

   

   

  És mi várható itthon?

   

  Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy az IWIW további süllyedését prognosztizáljuk – az úttörő magyar közösségi oldal (ne felejtsük el, hogy két évvel a Facebook előtt indultak el!) már nem elég trendi ahhoz, hogy újra nőni tudjon, a Facebook ellopta előle a show-t. A redesign már túl későn jött ahhoz, hogy bármit változtasson ezen – bár az IWIW több funkciója a mai napig jobban használható, mint a Facebooké (gondoljunk csak a keresőre, ami a Facebooknál konkrétan a vicc kategóriáját súrolja). Ezzel együtt az IWIW a cégek számára sohasem vált igazán vonzóvá.

   

  Megint csak könnyen megjósolható a Facebook további töretlen növekedése – még egy ideig. Kérdés, hogy csaknem 4 millió felhasználóval még hova lehet növekedni, amikor a felnőtt (15-65 éves) lakosság körében az internet-penetráció 65%-os – tehát nemsokára elérjük azt a pontot, amikor a Facebook-profilok száma megegyezik az internet-felhasználók számával. Ezzel együtt általánosságban elmondhatjuk, hogy jelenleg a cégek számára is a Facebook tűnik a legjobb választásnak, ha közösségi médiában gondolkoznak – kivéve, ha megbízható adatok támasztják alá ennek ellenkezőjét.

   

  Üzleti szempontból feltétlenül említést érdemel a LinkedIn is. Jelenleg 191 ezer magyar felhasználóval rendelkezik, penetrációja pedig igen alacsony, alig 2%-os a teljes lakosság körében (további információk itt), tehát minden adottnak látszik a nagyívű növekedéshez. Van azonban két komoly probléma:

  • Egyrészt, a LinkedIn egyelőre kizárólag angol nyelvű, ami Magyarországon még az üzleti szférában is kimondott hátrány;
  • Másrészt a ottani céges oldalak alig tudnak többet, mint egy céges brosúra és egy hirdetőtábla keveréke (lásd pl. a Procter&Gamble LinkedIn oldalát) – többoldalú kommunikációra, amely a közösségi média lényege, nem alkalmasak.

   

   

  A közösségi média és a vállalati szervezet

   

  Végül érdemes szót ejteni arról is, itthon milyen hatással lesz a közösségi média a cégek szervezeti felépítésére. Nos, rövid távon leginkább a klasszikus magyar modell továbbélése várható: a kisebb és közepes méretű cégeknél dolgozó generalista marketingesek, kommunikátorok, akik eddig is nyolckarú Sívaként vitték a vállalat marketinges ügyeit a stratégiaalkotástól az ügyféladatbázis felépítésén keresztül a nyomdával való bokszolásig, most kapnak még egy kis munkát, hogy ne unatkozzanak.  Ezek az emberek social media-felelősök is lesznek, és szabadidejükben, úgy este 8 és 10 között válaszolgatnak a Facebookon a nyűgös ügyfeleknek. Persze ettől aztán megszakadnak, besokallnak, felmondanak, meghalnak – Darwin és a természetes kiválasztódás nagyobb dicsőségére.

   

  

   

  Ezután remélhetőleg letisztul a helyzet, és megjelennek a főállású közösségimédia-felelősök (erre nagyobb és/vagy fogékonyabb cégek körében már itthon is van példa, elvétve). Majd, hacsak valami katasztrófa folytán nem omlik össze a social media világa, tovább fog szegmentálódni ez a munkakör: fel fognak tűnni az elsősorban szövegírással foglalkozók (szövegírók, technical writerek), a közösségek napi működtetésével megbízott community managerek, valamint a főleg stratégiaalkotással és tervezéssel foglalkozó social media managerek.

   

  A közösségi médiában úttörő szerepet játszó Egyesült Államok itt is élen jár: érdemes megnézni, hányféle munkakör alakult ki a közösségi média területén – és csorgatni a nyálunkat az ottani fizetéseken, természetesen. (Részletes információk itt.) 

   

  

   

  A kisebb és közepes cégeknél, a realitásokat felismerve várhatóan Magyarországon is meg fog jelenni az outsourcing – a közösségi médiára szakosodott ügynökségek és független tanácsadók képében. Persze az se mindegy, kire bízzuk a vállalat közösségimédia-ügyeit… a legtöbbször tanácsos a szektorban tapasztalattal rendelkező, akár korábban a cégnél dolgozó kommunikátort felkérni a feladatra. A hazai cégvezetőknek, HR-eseknek, marketing- vagy kommunikációs igazgatóknak pedig minél előbb érdemes elgondolkodniuk azon, hogyan alakítsák át az általuk irányított szervezetet annak érdekében, hogy megfeleljen a közösségi média által támasztott kihívásoknak.

   

  Lehet még bármi újat mondani a Facebookról? A következő posztban megpróbáljuk.