Láttyátok feleim, szümtükkel, mik vogymuk: iWiW, pur és homu vogymuk.

Azt jó pár helyen megírták már, miért lett vége az iWiW-nek (például itt), én inkább szubjektív nekrológra vállalkozom. 

2003 augusztusa óta voltam iWiW-felhasználó, tehát viszonylag korán, még a WiW-korszakban kerültem bele a körforgásba, bár akkor még igazán nem is láttam át, mire jó ez az egész. 518 ismerőst szedtem össze az évek során – ez már az a mennyiség, ahol az ember gyakran elgondolkodik, ki a fene is lehet az az X, Y vagy Z, akikről aztán ki szokott derülni, hogy általános iskolai évfolyamtársak vagy a 15 évvel ezelőtti munkahely másik emeletén dolgozó kollégák voltak. Bejelölgettük egymást, boldog-boldogtalant. (A Facebooknak 2012 januárja óta vagyok fent – tudom, az ilyeneket, mint én, hívják késői elfogadónak –, ott mindezidáig kereken 200 ismerőst szedtem össze. Közülük is van jó pár olyan, akikhez nem fűz semmiféle különösebb kötelék, simán meglennék nélkülük – de hát a közösségi médiát nem is arra találták ki, hogy az ember az igazi barátaival tartsa ott a kapcsolatot, nem igaz?)

Amit szerettem az iWiW-ben:

• Azt, hogy magyar (volt): magyar fejlesztés, ami megelőzte a Facebookot, magyarul, magyaroknak.  Kovács Jánost keresve nem kellett huszonhét John Kovacson, Johann Kowatschon és Ivan Kovačon átvergődni, mire megtaláltam az emberemet, mint a Facebookon.
• És igen, a keresőjét: hihetetlen jól lehetett használni, a kiterjedt szűrők segítségével gyerekjáték volt megtalálni azt, akit kerestem.

És amit utáltam benne:

• A rossz értelemben vett elitizmusát – ha jól emlékszem, még 2009-ben is macerás volt meghívót szerezni egy régi barátomnak.
• Az elavultságát, lassúságát, a korlátozott üzenetküldő kapacitását: miért van egy közösségi oldal, ha nem többek közt azért, hogy ott levelezzünk az ismerőseinkkel? Szörnyű volt mindig a borotvaélen táncolni a korlátozott mailbox miatt.
• A spammelőkkel, hoax-küldőkkel szembeni teljes impotenciáját: többek közt miattuk szoktam le az iWiW rendszeres használatáról.
• Az arcomba tolt reklámokat: „kilépsz? tényleg kilépsz? na, azért még addig egy kis reklám, de ha tényleg ki akarsz lépni, egye fene, kattints még egyszer”.
• És azt, hogy miután a Telekom megvette, gyakorlatilag kínkeservvel mentek a fejlesztések, viszont igyekeztek minden lehetséges pénzt kivenni belőle – ez pedig egy idő után feltűnik a mezei felhasználónak is.

Az „időkapszula” jó ötlet: én is elkészíttettem, letöltöttem, de kétlem, hogy különösebben lapozgatni fogom az iWiW megszűnte után. Megmarad amolyan kordokumentum-gyűjteménynek, az óceánban hányódó palacknak.

Az iWiW megelőzte a korát – máig hitetlenkedve gondolok vissza arra, hogy a Facebook előtt indult. Viszont ahogy mondani szokás, „ennyi volt benne” – szép volt, jó volt, elmúlt. Nyugodjék békében.

Frissítés: egy tegnapi hír szerint az USA-ban sikeres magyar alapítású startup, a Datemyschool.com megvásárolná az Origótól és megmentené az IWIW-et. Új koncepcióval és gyors fejlesztésekkel akár a Facebookot is megvernék a magyar piacon, a brazil Orkut és az orosz Vkontakte mintájára.

Hát, meglátjuk...  Justin Timberlake valami hasonlót próbált megvalósítani a MySpace-szel, de nem igazán lett sikeres. Mindenesetre a legjobbakat kívánjuk az esetleg feltámadó régi-új IWIW-nek.