Szóval mindenki ég a vágytól? Irány a közösségi média! No de hogyan kezdjünk hozzá, mit csináljunk konkrétan, ha már úgy döntöttünk, hogy belevágunk?

Néhány fontos kérdés 

Mielőtt bármit tennénk, tegyünk fel magunknak néhány alapkérdést:

• Először is: ez tényleg kell nekünk? A közösségi médiába belépni egyszerű, de vajon van-e kitartásunk következetesen végig is csinálni, amit elkezdtünk? Hisz mindig van valami más fontosabb, kevés idő jut rá, így elsikkadhat, végül kontraproduktívvá válhat a kezdetben lelkes erőfeszítésünk.
• Ha kell, miért? Mi vele a célunk?
  • „Kell egy céges Facebook-oldal, mert a Sanyiéknak is van”, „ez most menő, ne maradjunk ki belőle” – na, ez az, aminek az égvilágon semmi értelme. A tulajdonosi/felsővezetői noszogatásnak köszönhetően megszületik végül a céges Facebook-oldal, kipipálva a feladatot – aztán szinte ugyanazzal a lendülettel hátat is fordítunk neki, hisz mindig lesz valami fontosabb. Egy év múlva meg visszanézünk, és csodálkozunk, hogy jé, izé, alig lájkol minket valaki.
  • Érdemes visszanézni egy korábbi posztra (klasszikusokat idézni nem szégyen, ugye), ahol felsoroltunk néhány lehetséges célt: ilyen lehet az  ismertségépítés,  az image-építés, az  eladásösztönzés, egy újabb vevőszolgálati csatorna kialakítása vagy a marketingköltségek csökkentése. Ezek közül melyik lehet reális cél a cégünk számára?  
    • Egy kisebb, netán most induló cég esetében létkérdés, hogy felépítsük a cég ismertségét, minden más ebből következik.
    • Egy régóta a piacon levő vállalkozás esetében viszont az image-építés vagy az eladásösztönzés lehet megoldandó probléma.
    • Egy pénzszűkében levő cég elgondolkozhat rajta, vajon kiválthatja-e marketingtevékenysége egy részét költséghatékonyabb közösségi médiával.
  • Ugyanitt fontos leszögezni, hogy a céljainkat, amint megfogalmaztuk őket, a lehető legjobban számszerűsíteni is kell, hogy mérhetőek legyenek. Hány százalékos ismertség-növekedést szeretnénk? Hány (potenciális) vevőnk jöjjön a Facebook-oldalunkon keresztül? Mennyire hatásos az általunk közzétett tartalom (vagyis, például, hányan lájkolták a bejegyzésünket a Facebookon? Hányan osztották meg a videónkat a YouTube-on? Hány hozzászólás érkezett a blogbejegyzésünkre)? És így tovább. 
    

     

  • Már tudjuk, hogy a közösségi médiában való jelenlét idő- és munkaigényes, és azt is tudjuk, hogy mindenhol nem lehetünk ott – de „hol legyünk ott”? Tudjuk már az aranyszabályt, hogy „fish where the fishes are” – de honnan tudjuk, hol úszkálnak a halak?
    • Ezt viszonylag egyszerűen megtudhatjuk némi alapszintű kutatás útján, kétféleképpen:
      • Ha van saját ügyféladatbázisunk, e-mail-címekkel, csinálhatunk egy egyszerű online kutatást a SurveyMonkey segítségével: a használata pofonegyszerű, ráadásul alapszinten ingyenes – a komolyabb funkciókért persze fizetni kell, de ez azért nem olyan borzasztó tétel, egy közepes vállalkozásnak nem jelenthet problémát.
      • Ha nincs ügyféladatbázisunk, akkor (persze miközben gőzerővel nekiállunk dolgozni azon, hogy legyen) csinálhatunk egy egyszerű szavazást a saját honlapunkon, vagy kérdőívezhetünk az ügyfeleink körében (például saját rendezvényünkön, ügyféltalálkozón vagy kiállításon, vásáron). Ezekben az esetekben persze baj lesz az eredmények reprezentativitásával, de még mindig jobb korlátozott információk birtokában döntést hozni, mintha egyszerűen a hasunkra ütnénk.
    • Emellett, ha még nem tettük meg, érdemes felállítani egy tipikus (megcélzott) ügyfelünk profilját: férfi vagy nő?  fiatalabb vagy idősebb? konzervatívabb vagy kísérletezőbb? mi motiválja a munkájában, az életben? stb.  – ez is adhat némi támpontot arra nézve, merre induljunk el. A Google+ például  a fiatalabb, technológiaorientált férfiak jellemző gyülekezőhelye, míg a Pinteresten egyértelműen női túlsúly uralkodik.
  • Végül, fontos kérdés az is, hogy ki csinálja ezt az egészet. Erre is többféle megoldás létezik.
    • „Majd a Sanyi, a rendszergazda, az tudja, hogy működnek ezek az izék.” „Majd a Gizike, a főnök titkárnője, ő úgyis ráér.”
    • Hát sajnos rossz hírem van: ez így biztos bukás. Az, aki a cég közösségi médiában való megjelenését kezeli, egyszerre kell, hogy legyen „pszichológus, antropológus, néprajzos, hittérítő, szószóló és mesemondó”: egyszerre kell tudnia átlátni a cég stratégiáját és a közösségi média technikai apróságait, egyszerre kell, hogy legyen extrovertált „nagy dumás” és introvertált stratéga. Ha házon belül nem akad olyan ember, aki megfelel a fenti leírásnak, talán a legjobb keresni egy megfelelő külsőst, akire rá lehet bízni a feladatot.

   

  
  

  Jó, jó, de hogyan tovább?

   

  Ha már túl vagyunk a kérdéseken és megnyugtató válaszokat is adtunk magunknak, és végre elkezdenénk dolgozni az ügyön, a következő alapvető lépésekből álló folyamatot érdemes követnünk: 

  • Kutatás
    • A fent leírt módszerek egyikével-másikával kiderítettük, hol aktív a célcsoportunk, ezzel adott a fő csapásirány. Ezen felül érdemes azt is megnézni, mit mondanak a cégünkről, márkánkról a social mediában.  A legegyszerűbb (és ingyenes) megoldás első körben a Twitter/Facebook/LinkedIn keresőt használni, és beállítani egy vagy több Google Alerts értesítést. Aztán meg lehet nézni a szintén ingyenes és meglehetősen profi közösségimédia-keresőket is, ilyen pl. a Who’s Talkin és a Socialmention. 
  • Célmeghatározás
    • Ahogy fentebb leírtuk, alapvető fontosságú a célmeghatározás, szavakkal és számokkal egyaránt. Itt érdemes kitérni arra, hogy a közösségi médiával kapcsolatban kitűzött céljaink, hasonlóan minden egyéb üzleti célunkhoz, meg kell hogy feleljenek a SMART kritériumoknak (ezekről bővebben itt), tehát specifikusak, mérhetőek, elérhetőek, relevánsak és időhöz kötöttek kell, hogy legyenek. 
  • Stratégiaalkotás
    • A stratégiánk megmutatja, hogyan érjük el a fent kitűzött célt– ehhez elsősorban két dolgot kell meghatároznunk:
      • Hol legyünk jelen? Ha a célcsoportunk több helyen aktív, az emberi/anyagi erőforrásaink viszont szűkösek, mindenképpen szelektálnunk kell. Talán érdemes eleinte csak 1-2 helyre összpontosítani, ott igazán jó munkát végezni, és később esetleg bővíteni a jelenlétünket – ez sokkal jobb annál, mintha szétforgácsolnánk az erőinket, és végül sehol sem hoznánk az elvárható szintet. Maradva az agráriumnál, egy műtrágyát vagy vetőmagot forgalmazó cégnek érdemes a vállalati Facebook-oldalt fenntartania és ugyanakkor rajta tartania a szemét az Agroinform.com fórumának történésein – kezdésnek ennyi tökéletesen megfelel.
      • Proaktívan vagy reaktívan álljunk a dolgokhoz? „Saját” felületen (ilyen például a céges Facebook oldal, blog vagy Twitter account), nyilván a proaktív, „idegen” felületen (mint például egy internetes fórum), inkább a reaktív hozzáállás célravezető. Proaktívak vagyunk, ha posztolunk, videót, képet töltünk fel, szavazást indítunk el – reaktívak, ha reagálunk a cégünkkel, termékünkkel kapcsolatos megjegyzésekre (legyenek azok pozitívak vagy negatívak). 
  • Tervezés és implementáció
    • A tervezés nem más, mint a részletek (taktika, időzítés, emberi erőforrások, költségvetés…) összefoglalása egy (lehetőleg) éves tervben, a cég adott évi üzleti és marketingtervéből kiindulva. Ide tartozik az eseménynaptár (editorial calendar) elkészítése is – erről lejjebb ejtünk szót. Fontosak még a következők:
      • Tréning: ki kell választani, majd ki kell képezni azokat az embereket, akik a közösségi médiában képviselik a céget. A tréning egyrészt technikai jellegű kell, hogy legyen (egy idősebb mérnök vagy orvos nem biztos, hogy tisztában van a Facebook vagy a Twitter kezelésével) – de még fontosabb, hogy mit posztolnak, hogyan reagálnak különböző felvetésekre, hogyan kezelik az esetleges reklamációkat és mi a teendő, ha „elszabadul a pokol”. Magát a képzést legjobb, ha a cég közösségi médiával foglalkozó szakértője irányítja – ha nincs milyen, megint csak jöhet a külső segítség.
      • Itt kell szót ejteni a social media policyről is: ez egy olyan dokumentum, amelyben a cég meghatározza a közösségi médiában való megjelenés alapvető szabályait (a cég képviseletében és magánszemélyként egyaránt!). Egyszemélyes cégnél, családi vállalkozásnál ez természetesen túlzás lenne, de közepes és nagyobb cégek esetében fontos, hogy legyen ilyen dokumentum, és be is tartsák az abban leírtakat – hiszen a cég hírneve foroghat kockán, üzleti érdekei sérülhetnek, ha a dolgozók hibákat követnek el a közösségi médiában. 
  • Mérés
    • Ez egész egyszerűen arról szól, hogyan kísérjük figyelemmel, hogyan mérjük folyamatosan a közösségi médiában folytatott erőfeszítéseinket.
      • Egyrészt, milyen mutatószámokat tűzünk ki magunk elé – ilyenek lehetnek pl. a következők:
        • a közösségi médiából (pl. a Facebook-oldalunkról) származó forgalom a honlapunkon
        • a közösségi médiához köthető potenciális ügyfelek (leadek) száma
      • Másrészt, milyen módszerekkel (szoftverekkel) követjük nyomon tevékenységünket. Persze vannak profi social media monitoring szoftverek (például itt), de kezdésnek talán nem érdemes ilyesmibe beruházni.

   

   

   

  Tartalom, tartalom, tartalom…

   

  Érdemes külön kiemelni, hogy gyakorlatilag az egész közösségimédia-jelenlétünk sikere azon áll vagy bukik, hogy meg tudjuk-e szólítani a célcsoportunkat, érdekesek tudunk-e lenni a számára. El kell jutnunk odáig, hogy rendszeresen visszatérjen hozzánk, átkattintson onnan a céges weboldalunkra, mert érdekes, releváns tartalmat vár el (és remélhetőleg kap) tőlünk.

   

  Először is: honnan jöhet a tartalom?

  • Meglevő ügyfelektől: ilyen lehet a weboldalunkon elérthető szavazás eredménye, az egyes blogposztjainkra adott olvasói kommentek újrafeldolgozása, vagy akár egy érdekes összeállítás az ügyfelek visszajelzéseiből;
  • Saját forrásokból: meglevő írások, anyagok, tanulmányok, stb. tartalmának „reciklálása” útján – itt azonban figyelni kell arra, hogy ez nem egyszerű másolgatást jelent, hanem az adott téma újrafeldolgozását egy új, a célközönséget érdeklő szempont szerint.

   

  Fontos, hogy az, amit megosztunk, ne a vállalati brosúrából legyen összeollózva – különben rövid időn belül ránk un a célközönség. Meg kell találni azt a pontot, ahol a tartalom érdekes lehet, értéket jelenthet az olvasó számára, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy saját cégünk hírnevét öregbítsük vele. Jó, ha akad a cégnél egy jó íráskészséggel rendelkező kolléga, akire rá lehet bízni egy-egy ilyen feladatot, de nyilván itt is érvényesül a „több szem többet lát” elv. Ha viszont úgy érezzük, nincs tehetségünk jól megírni egy-egy posztot, bátran folyamodjunk külső segítségért!

   

  Nem árt, ha egy „eseménynaptárba” előre összeírjuk azokat a témaköröket, amelyekről blogolni/posztolni/tweetelni szeretnénk. Az eseménynaptár felépítése többféle logikát követhet, de tartsuk szem előtt a következőket:

  • Fontos, hogy legyen valamiféle logikai íve (pl. haladjon az általánostól a specifikus felé, és/vagy időben kövesse az üzlet esetleges szezonalitását – megint csak az agráriumot véve példának: kukorica gyomirtásról kora tavasszal, búza vetőmagról viszont kora ősszel érdemes írni, a döntéshozatal jellemző idejéhez igazodva);
  • Természetesen, az, amit publikálunk, igazodjon az üzleti céljainkhoz, stratégiánkhoz: ha növényvédő szereket gyártunk, ne zengjünk ódákat a Facebook-oldalunkon a biogazdálkodásról, például.

   

  Érdemes az eseménynaptárat minimum három hónapra, de akár egy évre előre is kialakítani – különösen akkor, ha viszonylag jól tervezhető, ciklikus az üzlet, amelyben működünk.

   

  Végül, arra is oda kell figyelni, hogy az általunk publikált tartalom keresőbarát legyen. Néhány javaslat, a teljesség igénye nélkül:

  • A címben jó, ha megjelenik a célcsoportunk által használt keresőkifejezés – ha pl. irodabútorokat forgalmazunk, és a célcsoportnak fontos az ergonómia, érdemes ezt a szót szerepeltetni a címben (már ha a szövegünknek van némi köze az ergonómiához, természetesen...).
  • A szöveg tagolása (főcím, alcímek, kiemelések, pontokba szedett felsorolások, stb.) nemcsak könnyebben olvashatóvá, hanem keresőbaráttá is teszi a szöveget.
  • A szöveget kísérő képekhez érdemes „alt tag”-eket kapcsolni, amelyek a kép „címeként” működve megkönnyítik a keresőmotorok dolgát.
  • A szövegbe helyezett linkek (akár kifelé mutatnak, akár a szöveg egy másik részére) szintén segítenek a megtalálhatóságban.

   

  A fentiekben áttekintettük, hogyan kell megtervezni jelenlétünket a közösségi médiában – ennek egyes részleteiről a későbbiekben írunk majd még. A következő posztban viszont a közösségi médiát körbelengő mítoszokat, tévhiteket, legendákat nézzük meg.